Egy kárpitos napja – avagy mi történik a műhelyben?

Reggel, amikor a kávé illata még betölti a műhelyt, már ott sorakoznak a székek, fotelek, kanapék – mindegyik egy-egy történettel. Van, amelyik egy családi örökség, más egy új kedvenc, amit megmenteni hoztak. Egy biztos: nálunk minden bútordarabnak lelke van.

A nap első feladata mindig az, hogy megnézzük, mit is rejt a huzat alatt. Nem egyszer lepődünk meg – régi újságok, kézzel faragott rugóváz, vagy akár 40 éves szivacs, ami már túl van a fénykorán. Innen kezdődik a valódi „kárpitos varázslat”.

A régi anyagokat óvatosan eltávolítjuk, a fa részeket javítjuk, majd jön a szivacs, a vatta, a vászon és végül a kárpitanyag. Minden réteg gondosan, kézzel kerül a helyére. Itt nincs „futószalag”, csak precizitás, tapasztalat és egy kis megszállottság a tökéletesség iránt.

Közben a háttérben szól valami lágy zene, és a tű, a kalapács, a tűzőgép ritmusa adja a nap ütemét.
Az ügyfelek gyakran kérdezik: „Miért tart ez napokig?” – Nos, mert a jó munkához idő kell. Egy-egy fotel új élete nemcsak a szöveten múlik, hanem azon is, hogy mennyi odafigyelést kap.

Délutánra a műhelyben újra formát ölt egy darab múlt. Amikor elkészül, leülünk rá, és csak annyit mondunk: „Na, ez megint egy szép munka lett.”